A Bespin hatalmas gázmezői felett cikázó ikergondolás felhő autók egy népes, felsőlégköri használatra tervezett járműcsalád tagjai. Bár a Cloud Cityben használt narancsszín kis katamaránok a leghíresebb és talán a legnagyobb számban is gyártott ilyen típusú masinák, a felhő autók nem csak ezen a gázbolygón, hanem az egész Galaxisban nagyon népszerűek. Családfájuk gyökerei térben és időben is mélyre nyúlnak, a kajla felhőfodroktól egészen a szilárd talajig. E felhő autók ugyanis az első felszíni suhanók késői leszármazottai. Bár egy tőről fakadnak, de képességeik ma már nem nagyon mérhetőek össze a felszínen használt repulzoros meghajtású rokonaikkal. Ezeknek a masináknak a végsebessége úgy 1500 km/h körül van és a maximális emelkedési magasságuk is egészen a sztratoszféra felső pereméig terjed, azaz a működési határuk mintegy 80 km.

A felhő autóknak több változata is létezik a kisméretű egy- és kétszemélyes gépektől kezdve a közepes méretű teherszállítókon át egészen a hatalmas utasszállító bárkákig. Remek képességeik miatt mind a polgári életben, mind a hadsereg és a különböző rendvédelmi erők kötelékeiben is nagyon elterjedtek. Bár a nagyméretű típusok is jól hasznosíthatóak, a legnagyobb kereslet mégis a kisebb változatok iránt jelentkezik. Ezek akár könnyű járőrhajóként, légi taxiként vagy szabadidős, sport célokra is alkalmazhatóak. A kisebb létszámú planetáris és városi rendvédelemi egységek számára e felhő autók szolgálatban tartása talán az egyik legjobb választás. Harci feladatokra történő átalakításuk, az egyszerű szerkezeti felépítésük miatt nem igényel különösebb technikai hátteret. A maximálisan felszerelhető fegyverzet tűzereje ugyan nem közelítheti meg a valódi katonai gépekét, ám azok beszerzési költségének a töredékéből mégis, egy elsősorban védelmi célokra nagyon jól használható, könnyű harci gép építhető. Bár a vérvonaluk a felszínhez köti őket, e járművek ma már sokkal közelebb állnak az űrhajókhoz, mint a légköri suhanókhoz. A meghajtásukat; akár csak az űrhajók esetében ion hajtóművek biztosítják. A repulzorokat valójában csak a fel- és leszállási manőverezések során használják. A hajó irányítását a tolóerő-vezérlő fúvókák, a csűrő és kormánylapok valamint a fék- és segédszárnyak összehangolt működése segíti. Még a maximális emelkedési magasság sem követeli meg a pilótakabinban az állandó létfenntartó rendszer beépítését, a megrendelők akaratát kielégítve néhány példányt mégis felszereltek ilyen biztonsági berendezéssel. A 80 km-es magasság miatt azonban a fülkék nyomáskiegyenlítése minden esetben elengedhetetlen.

A legnagyobb felhő autógyár a Cloud City szívében székelő Bespin Motors. A BM e gyáregysége ezeknek a gépeknek több változatát is gyártja, a legnagyobb példányszámban azonban a Storm sorozatú hajók készülnek. A Cloud City rendvédelmi erői, a Wing Guard is ennek a sorozatnak egy változatát üzemelteti. A Storm széria modelljei talán a felhő autók családjának legfurcsább tagjai. Ezek a viszonylag kisméretű, ikergondolás, kétszemélyes gépek leginkább a kéttörzsű katamaránokra hasonlítanak. A törzs mindkét felében egy-egy kabin került kialakításra. A pilóta munkahelye a bal oldali gondolában van, míg a lövész a jobb oldalon egy a pilótáéval teljesen azonos alakú kapszulában foglal helyet. A két törzset összekötő rövid kereszttartó közepén helyezték el az ion hajtóművet. A típuscsalád valamennyi tagját a híres Quadex Kyromaster motorral szerelik. Ezek a két elektromágneses tolóerővezérelt fúvókával szellőzetett hajtóművek a B-szárnyú vadászokon használt rendszerek miniatürizált változatai. Bár ezek a kis motorok meg sem közelíthetik nagytestvérük teljesítményét, a rendkívül kedvező tömeg-tolóerő arány miatt a mini Kyromaster erőmű mégis iszonyú gyorsulást és jóval a hangsebesség feletti maximális sebességet biztosít. A Kyromaster félkatonai alkalmazása nem szokatlan, hisz napjainkban ez az egyik legnagyobb számban gyártott és értékesített ion hajtómű, amit így gyakran a polgári életben is felhasználnak. Ám jelen esetben az installálás első nekifutásra nem sikerült túl jól ezért a Storm sorozatgyártásának korai szakaszában kisebb problémák jelentkeztek. Nem is annyira műszaki probléma volt ez, hanem inkább egy apróbb sárkánytervezési baklövés. Ugyanis a lehető legkisebb légellenállás elérésének érdekében a legelső széria hajtóművei a szárny profiljába illeszkedő áramvonalas burkolatot kaptak. Azonban az üzemeltetés során kiderült, hogy ez a borítás sajnos akadályozza a motor hűtését. Ezek a becsomagolt hajtóművek minden esetben erősen túlmelegedtek és e miatt gyakran hajtóműleállás is előfordult. Ezért a második sorozattól kezdve a Kyromasterek burkolatát elhagyták. Ezzel megoldódtak a hűtési problémák, a légellenállás csekély mértékű növekedése pedig nem rontotta a Stormok kiváló repülési tulajdonságait. A tervezés során fontos szempont volt a lehető legkisebb önsúly elérése, amit egy új, a hajógyártásban eddig még nem használt anyag alkalmazása tett lehetővé. A silceramic tartóelemekre rögzített szénszálas műanyag borítás által egy nagyon könnyű és szilárd sárkányszerkezetet sikerült létrehozni. A könnyű, ám brutálisan erős silceramicot csupán egy-két éve fejlesztették ki. Az első teszteredmények roppant meggyőzőek voltak, az új anyag a jövőben teljesen felválthatja az idejétmúlt fémek és kompozit műanyagok ipari alkalmazását.

A Bespin Motors a Storm IV-es sorozatú hajóit kifejezetten katonai és rendvédelmi célokra fejlesztette ki. A szénszálas borításon megerősített rögzítési pontokat alakítottak ki, amelyekre további páncéllemezeket építettek. Mivel a Stormok nem rendelkeznek erőtér generátorral, ezek az igény szerint le és felszerelhető vagy akár vastagabbra cserélhető lemezek és a kabintetők erős páncélüvegei biztosítják a hajózó személyzet ellenséges tűzzel szembeni védelmét. A fedélzeti fegyverzetet is a feladatkörnek megfelelően választották ki. Mindegyik gondolába egy-egy Task S34-Zyxel közepes hatótávolságú, könnyű sugárágyút szereltek. Ezek vezérlését egy IC központi számítógéppel támogatott, az orr részbe elhelyezett két darab Fabritech C1-F2 -es harcászati-navigációs szenzor biztosítja. A rendszer egyetlen gyenge pontja az ágyúkat tápláló kismérető Incom Tx-2 -es generátor. Sajnos nem elég erős, hogy mindkét fegyvert egyszerre üzemeltethesse ezért a lövész azokkal csak felváltva tüzelhet, az ágyúk linkelésre nincs lehetőség. A BM-től kiszivárgott hírek szerint azonban nemsokára ez is megoldódik. Amint sorozatéretté válik a Fabritech legújabb miniatürizált felderítő rendszere és felválthatja a régi nagyméretű szenzordómokat, lehetőség lesz egy nagyobb és erősebb generátor beépítésére.