• Gyártó: Koensayr Royal Shipyard
• Hajtómű: 2 db Koensayr R200 fúziós ion hajtómű
• Méretek: hossz 16 m; fesztáv 5,8 m;
• Tömeg: üres tömeg 15 000 kg; maximális felszálló tömeg függesztménnyel 23 000 kg
• Szenzorok: 2 db Fabritech Anx-y nagy hatótávolságú iker-szenzor
• Fegyverzet: 2 db Taim & Bak IX4 lézer ágyú; 1 db ArMek SW-4 ion lövegtorony; 2 db Arakyd Flex Tube proton-torpedó vető
• opció: 2 db Taim & Bak KX5 lézer ágyú;

Az Y-szárnyú vadászgép a Lázadók Szövetségének egyik legrégebbi típusa. Egészen az X-szárnyú vadászok rendszerbe állításáig a Flotta élvonalbeli, legtöbbet használt, multifunkcionális vadászgépe volt. Ezek a strapabíró, masszív, igénytelen harci gépek számtalan ütközetben bizonyították remek képességeiket. Jól helytálltak mind a Vnas-i csatában a Duro mellett, mind az Ord Biniir első ütközetében is. De részt vettek az, azóta legendává vált Ank Ki'Shori ostromban, ahol a TIE bombázókkal szembeszállva akkor ezrek életét mentették meg. Végül, a nagy Yavini csatában két-századnyi Y-szárnyú repült. A birodalmi helyőrségek nehézbombázásától kezdve, a sebészeti pontosságú csapásmérésen át, az utánpótlás szállítmányok biztosításáig számtalan küldetésben vettek részt. Ám az idő lassan eljárt felettük és a technológiai fejlődés elkerülhetetlen eredménye, hogy helyüket lassan korszerűbb típusok veszik át. Ám ezek a remek kis gépek nem válnak a thermofúziós zúzók martalékává. Pályafutásukat a Flotta más, második-harmadik vonalbeli századaiban és a Planetáris Gárdák kötelékeiben folytatják.

Az Y-szárnyú sárkányának szerkezeti felépítése jól példázza a Köztársaság utolsó időszakának vadászgép tervezési gyakorlatát, azt az iskolát, ami egyfajta átmenetet képez a Fénykor kézműves jellegű tervezőipara és a Lázadás korai szakaszában meginduló tömeggyártás között. Az első példányok törzsét még a szerkezeti elemeket elfedő takarólemezekkel borították. A később gyártott változatoknál; a műszaki személyzet dolgát megkönnyítendő, ezt a borítást azonban már néhol elhagyták. A napjainkban szolgálatban lévő gépekről, pedig már teljesen hiányzik. Aki nem látta a legelső ilyen vadászgépeket, el sem hiszi, hogy az YSZ (Y-szárnyú) sárkánya valaha egyenletes felületű, sima és csillogó volt.   

Az YSZ könnyen felismerhető: a keskeny törzs rész és az attól külön épített hajtómű gondolák eltéveszthetetlen azonosító jegyek. A gép három fő részből áll. Az elöl elhelyezkedő, páncélozott, fülke modul ad helyet a pilótakabinnak és a fedélzeti fegyverrendszereknek. A pilótafülkéből hátranyúló, megerősített szerkezeti egység rejti a Novaldex reaktort, a Chempat pajzsgenerátort és a Koensayr R300-H hiperdrive egységet is. A hajtóműgondolákat tartó pilonokban kaptak helyet a Thiodyne 03-R jelzésű cryogenikus energiacellák. A pilonok végeire szerelt nagyteljesítményű R2000-es motorokat szintén a Koensayr cég szállította. A felderítő szenzorok a hajtóműgondolák orr részében, egy kupola alatt helyezkednek el. Típusjelzésük: Fabritech ANx-y. Az általuk közvetített adatokat, a fülke modulban elhelyezett; szintén Fabritech gyártmányú harcászati-navigációs rendszer és célkövető számítógép dolgozza fel.  

A fedélzeti fegyverzetet két Taim & Bak IX4 lézer ágyú és két Arakyd Flex Tube típusú proton-torpedó vető alkotja. Az YSZ táranként nyolc-nyolc proton töltetet hordozhat. A vetőcsövek akár egyenként, akár párosával is képesek tüzelni. Akárcsak az X-szárnyú vadászgépeknél, a repülési, navigációs és energia rendszerek ellenőrzésére itt is egy R2-es vagy R4-es robotot használnak. A droid a pilótafülke mögött kialakított kis üregben foglal helyet. A létfontosságú rendszerek ellenőrzésén kívül végrehajtja a repülés alatti karbantartásokat, valamint az energiaszabályozás feladata is rá hárul. Emellett; az általános navigációs számítógép hiányában a kis robot memóriája őrzi a hyperugrások koordinátáit is.              

Az Y-szárnyúnak több változata is épült. Az egyik legelterjedtebb verzió: a BTL-S3-as. Ez egy kétüléses harci gép, melyet a pilótafülke tetejére szerelt, forgatható ArMek SW-4-es ion lövegtoronnyal építettek. Az SW-4-es ágyút a pilóta előtt ülő fegyveroperátor kezeli. A BTL-A4-es verziónál viszont nincs fegyveroperátor tiszt. Ez a modell együléses. Az ion ágyú ebben az esetben nem forog, hanem rögzíthető, tetszés szerint akár előre vagy hátra tüzelő helyzetben is. Említést érdemel még a BTL-A4 Longprobe, nagyhatósugarú felderítő változat is. Ezt a modellt egy korszerűsített navigációs-felderítő rendszerrel támogatott térlokációs szenzorral látták el, viszont fedélzeti fegyverzetet nem kapott.

Az YSZ a Szövetségi Flotta leglassabb harci repülője. Fény alatti maximális sebessége a Birodalom T.I.E. bombázóinak sebességét is alig éri el. Így, a Yavini csatában, hatékony vadászfedezet nélkül az első vonalban  repülő Y-szárnyúak könnyű prédát jelentettek a fürge és gyors birodalmi vadászoknak. A veszteség szinte 100%-os volt, hiszen a két-századnyi gépből csupán egy tért vissza épségben. Persze annak idején a Szövetségnek nem volt más választása. A Halálcsillag elpusztítása minden áldozatot megért. Ám ma már körültekintőbben, a típus sajátosságait figyelembe véve lehet a küldetéseket összeállítani. Tudomásul kell venni, hogy az YSZ nem vadászgép. A Koensayr BTL S3 egy könnyű, pusztító-csapásmérő harci gép, amely megfelelő vadászfedezettel támogatva még ma is roppant ütőképes tagja lehet a Flotta egyes támadó egységeinek.