A Mon Calamarinak, ennek a furcsa kétéltű humanoid fajnak a Calamari, egy a Külső Perem szélén keringő, hatalmas kiterjedésű, mély óceánokkal borított kék bolygó az otthona. E hatalmas óceánok szinte a bolygó egész felületét beterítik, csak kevés száraz területet hagyva szabadon. Ám ezek a vízzel el nem árasztott részek is, többségükben tartózkodásra alkalmatlan ingoványos, mocsaras területek. Az úszó városaikban élő Mon Cal-ok nem az egyetlen értelmes lények a bolygón. Az óceánok mélyén lakó Quarren-ekkel osztják meg világukat. Calamari oly távol esik minden fontosabb kereskedelmi csillagsztrádától és főbb katonai hajózási útvonaltól, hogy a vízi világban élő két értelmes faj évezredeken át szinte hermetikusan elzárva, a Galaxis más civilizációitól teljesen elszigetelődve fejlődhetett. Ezért néhány Calamari gondolkodó egyszerűen úgy vélte, hogy fajuk és világuk egyedülálló az Univerzumban. Sőt civilizációjuk fejlődésének bizonyos szakaszában egyesek még azt is megkérdőjelezték, hogy rajtuk kívül egyáltalán létezik más értelmes élet a Galaxisban.

Az űrből nézve oly szépen csillogó, nyugodt kék gyémánt, a Calamari történetét azonban tűzzel és vérrel írták. Az agresszív Quarrenek évszázadokon át húzódó pusztító háborút viseltek a békeszerető Mon Cal-ok ellen. Rövid békés korszakok és hosszú háborús évek követték egymást századokon át. Már úgy tűnt, hogy a végső békére nincs is esély. Az újból és újból fellángoló háborúskodásnak végül nem a halált osztó fegyverek vetettek véget. A legutóbbi háborúba felül kerekedett Cal-ok elkülönítették a Quarren ifjak egy egész generációját és saját gyermekeikként nevelték fel őket. Megtanították nekik a béke, a szeretet szavát és átadták mindazt a tudást, amit a Mon Cal-ok a békés együttélésről az évezredek alatt felhalmoztak. Majd miután az ifjú Quarrenek felnőtté váltak visszaküldték őket saját fajtájuk közé. Azok pedig, mint megannyi messiás terjeszteni kezdték a Tanítást, a mestereiktől kapott igét. Később gyermekeik majd unokáik születtek, aki már apáik békét kereső hitében nőttek fel. Az új generációk már nem akarták a háborút és nem is értették, hogy miért is lobbant fel egykor a gyilokra hívó, pusztító láng. Az egykor háborút viselő Quarrenek pedig lassan megöregedtek, meghaltak és magukkal vitték a sötétséget, valamint őseik minden harcba hívó gyűlölet szavát.

A Nagy Háborúk után végre békés évek következhettek. A calamariak kitörve a vízzel borított bolygó fogságából végre fajuk minden tudását a csillagok, a végtelen űr megismerésére fordíthatták. Hajtotta őket az ismeretlen civilizációk, az új világok, értelmes idegen lények megismerésének vágya. A Quarrenek, ez az agresszív népség felett aratott; az értelem diadalaként elkönyvelt győzelmük pedig száműzte minden az ismeretlen világoktól való félelmüket. Nem tartottak attól sem, hogy egy esetleg jóval magasabb technológiai szinten álló civilizációval való kapcsolatfelvétel bármilyen a saját fajuk szabadságát és fennmaradását veszélyeztető következménnyel járna. Évtizedeken át tartó hiábavaló kutatás után az első kapcsolatfelvétel végül óriási ünnepléssel járt.

Aztán újabb évek teltek el és az egykor oly nagy örömmel ünnepelt felfedezés lassan csak egy távoli, ködös emlékké vált. Calamarit gyorsan elnyelte a Galaktikus Birodalom feneketlen gyomra. A kék gyémánt nagy kísértést jelentett. Sok magas beosztású birodalmi kormányhivatalnok is szívesen rátette volna a kezét erre az ártatlan világra. Azonban a csatlakozás nem csak hátrányokkal járt. A Birodalmi Erők felügyelete alatt a bolygó ipari potenciálja soha nem látott fejlődésnek indult. A hirtelen beáramló, a Galaxis más fajai által felhalmozott tudás segítségével a Calamari technológia évtizedek alatt olyan szintre fejlődött, amit természetes úton talán csak több ezer év alatt érhetett volna el. A Calamariak megtanulták, hogyan ötvözzék a más fajoktól és a Birodalomtól átvett technológiáját saját hagyományaikkal. Gyorsan tanultak és civilizációjuk rövid idő alatt teljesen integrálódott a fennálló galaktikus gazdasági rendszer, csillagokat átszövő hálózatába. A fejlődés oly mértéket öltött, hogy már a belépés után eltelt évtizedet követően jókora szeletet vághattak ki maguknak a Birodalmi beszállítók gigantikus tortájából. Ipari termelésük gerincét a hajó és a katonai gépgyártás adta. Csodálatos, modern, személyszállító luxusjachtok és a Birodalmi Haderők megrendelésére készített csúcstechnológiájú gépek és eszközök hirdették a Calamariak tudását.

Bár gazdaságuk beolvadt a nagy rendszerbe, az idegen fajok közt fennálló civilizációs különbségek valamint a kialakult, gyors fejlődés integrálta erőviszonyok eltolódása mégis sok problémát okozott. Az alapvető viselkedési jegyeket meghatározó, gondolkodásbeli különbségek végül viszályt szültek és destabilizálták a Mon Cal-ok és a Quarrenek sok évi küzdelem után kialakított nyugodt, békés életét is. De a Birodalom sem tagadta meg önmagát. A Palpatine császár által irányított sötét hatalmak nem tűrtek meg semmiféle ellenállást. Calamarit, mint a Birodalom egyik legjövedelmezőbb gyarmatát tartották számon, és a legnagyobb haszon betakarítására törekedtek. A Calamariak viszont nem így képzelték jövőjük alakulását. Az idegenekkel való találkozás sok éven át dédelgetett álma két évtized alatt rémálommá vált. Az egymást oly gyakran váltogató, a bolygó birtokjogáért egymással rivalizáló, kapzsi hivatalnokok és kormányzók csak tovább növelték a problémát. Az őslakókat semmibe vevő, rasszista rendeleteik helyenként hatalmas ellenállást váltottak ki. A hivatalnokokat és tisztviselőket gyakran erőszakkal kitelepített Calamariak lakhelyén szállásolták el és sok helyőrség számára is hasonló módszerrel biztosítottak területet. A helyenként kirobbant nem túl erős és szervezetlen felkeléseket persze azonnal leverték. Ám a szabadságuk korlátozása miatt fellázadt Calamariak többségét a birodalmi rohamosztagok kegyetlensége nem félemlíttette meg, sőt a hazafias érzelmek tüzét csak tovább szította.

Aztán egy nap betelt a pohár. Az ellenállás addig csak itt-ott halványan pislákoló lángja hirtelen berobbant. A Mon Cal-ok és a Quarrenek fegyvert ragadtak és elnyomóik ellen fordultak. Az immár szervezett formát öltött, egységes felkelés meglepetésként érte a megszálló csapatokat. A Calamariak meglepő módon rövid idő leforgása alatt meghátrálásra kényszerítették és elűzték kegyetlen elnyomóikat. A császár válasza azonban nem késett sokáig. A Birodalmi Haditengerészet orbitális pályára állt csatahajói bombázni kezdték a Calamariak úszó városait.

Ennél többet viszont nemigen tehettek. Bár a bombázások iszonyú pusztítást okoztak, de nem törték meg az ellenállást. A Külső Perem világai még a hypertéren át is nagyon távol estek a Coruscanttól. De a Calamariaknak ennél hatékonyabb védelemre volt szükségük, ezért aláaknázták a rendszerükbe érkező összes kilépési pontot. A térkapuk kiiktatása érzékenyen érintette a térségben állomásozó Birodalmi csapatokat. Nem is kockázatták meg az áttörést. Az aláaknázott kilépési pontokat azután sokáig csupán a Flotta robbanóanyaggal felszerelt kutaszdroidjai használták. A robbanótöltetek okozta lökéshullámok az ártatlan civilek ezreivel együtt a Calamariak naivitását is elsöpörték. Örökre. Jól tudták, hogy amíg Palpatine császár szilárdan ül sötét trónján, a kegyetlen, minden ellenállást megtörő újabb megszállás bármikor bekövetkezhet.

Még ha oly erős és magas technológiai szinten álló civilizációval is büszkélkedhettek, a Mon Cal-ok egymagukban nem szállhattak szembe az egész Birodalommal. Az egység, akkor még csak formálódó Lázadók Szövetsége volt a sikeres harc egyetlen útja. A Birodalom által terrorizált népek összefogása sok előnnyel járt minden abban részvevő fél számára. A Calamariak bár ha csak kis időre is, de fellélegezhettek hisz a Lázadók partizán akciói elterelték és megosztották a Birodalomi Haderők figyelmét. A Szövetség pedig esélyt kapott egy új, az ellenállást vezető, forradalmi, galaktikus kormány megalakítására. A mindentől oly távol eső Calamari rövid idő alatt a Lázadók egyik legfontosabb bázisává, valódi hátországgá vált. Ipari termelésének legnagyobb részét a Szövetség szolgálatába állította és a szabadságharc csúcstechnológiájú fegyvereinek legfőbb szállítója lett. Amíg Calamari nem csatlakozott, a lázadók szedett-vedett flottája nem jelentett nagy veszélyt a Birodalom számára. De fordult a kocka. A Mon Cal-ok hatalmas, átalakított és felfegyverzett cirkálói már jó eséllyel vehették fel a harcot a birodalmi rombolókkal.

Curtis Saxton: Warships of the Mon Calamari - írása alapján

Mon Calamari MC80 csillagcirkáló