Az AT-PT egy, a Köztársaság Rendfenntartó Erői számára tervezett, kísérleti, egyszemélyes terepjáró lépegető volt. A kétlábú, 3 méter magas gépezet megjelenése nem volt túl fenyegető, ám egymagában kb. egy gyalogsági század tűzerejét képviselte. De bármily jelentős tűzerőt is képviselt a kis lépegető löveg, végül sosem jutott el a hadrendbe állításig, a projectet ugyanis törölték. Ám a lépegető meghajtást alkalmazó harci gépezetek technológiája nem merült a feledés homályába. A Birodalom mérnökei az óriás, csapatszállító lépegető erődök tervezésénél az AT-PT koncepciójának számos elemét felhasználták. Eredetileg úgy tervezték, hogy az AT-PT századok majdan a Köztársaság szárazföldi csapatainak ékét fogják alkotni. Bár a sebessége nem vehette fel a versenyt a repulzoros suhanókkal, kis mérete, a lépegető hajtóműve és jelentékeny tűzereje által mégis fontos szerepet játszhatott volna a szárazföldi hadviselésben. A tervezők szándékát megvalósítva képes volt a fülledt trópusi dzsungelek laza talaján, sekély vízben vagy a hegyvidékek sziklás lankáin is éppoly biztonságosan mozogni, mint a sík terepen. Ezt a képességét elsősorban a lábakat rögzítő szervo rendszer egymástól függetlenül mozdítható, több irányban is elforgatható "comb tő" elemeinek köszönhette. Ezért; bár gyorsaságban nem vetekedhetett velük, olyan lejtőkön és akadályokon is át tudott kelni, amik a repulzoros meghajtást alkalmazó járműveket megtorpanásra késztették. Az AT-PT kísérleti felhasználásban elért sikerei még a szkeptikusok számára is világossá tették a lépegető meghajtás létjogosultságát. Az igazság az, hogy a lépegető tulajdonképpen majdnem minden helyzetben jobban vizsgázott, mint a repulzoros meghajtású gépek. Az egyetlen hátránya csupán a viszonylag alacsony végsebessége volt. (a lépegetők sebességi hátrányát a későbbiekben az AT-ST tervezői sikeresen megoldották) Az AT-PT egyszerű felépítésű, tömzsi szerkezet volt. Tulajdonképpen egy parancsnoki kabinból és az oldalára szerelt két lábból állt. A comb tő elemek nagy sebességű haladásnál a kabint automatikusan magasabb pozícióba emelték, így a pilóta és a felderítő lokátor látótere is megnőtt, ami megkönnyítette az ellenséges csapatok és az akadályok észlelését. Viszont, ha épp arra volt szükség, akkor a kabint akár a térdizületek szintje alá is le lehetett engedni. Ez a pozíció persze csak jóval kisebb sebesség elérését tette lehetővé, de sok esetben megkönnyítette a lépegető továbbhaladását. Az AT-PT csúcssebessége nyílt terepen mindössze 60 km/h volt, de a tervezők célja nem is a sebességi rekordok megdöntése volt. Egy olyan kisméretű, felfegyverzett terepjáró gépet akartak létrehozni, ami a legváltozatosabb harctéri viszonyok között is képes végrehajtani harci feladatát. És ez sikerült is.

Az erősen páncélozott kabin csupán a pilótának adott helyet, de végszükség esetén még egy plusz személy is elfért benne. Ha a szűk, kis oldalajtón keresztül a pilóta egyszer beszállt a kabinba, attól kezdve a gyalogsági fegyverek által tulajdonképpen sérthetetlen volt. A navigációs feladatokat és a fedélzeti fegyverek vezérlését egy egyszerű E-Slide G11 jelzésű központi számítógép látta el. Bár nem a legkorszerűbb technológiát képviselte, a G11-es computer mégis megbízható párost alkotott a törzsbe integrált, gömbcellás, pásztázó rendszerű lokátorral. A lépegetőt ezenkívül még egy korszerű kommunikációs egységgel is felszerelték. Ennek különösen, a nagy precizitást igénylő, összehangolt harci feladatoknál lett volna kiemelt jelentősége. A működéshez szükséges energiát biztosító reaktort és a két kisméretű, közös tengelyre szinkronizált hajtóművet szintén a páncélozott törzsbe helyezték. Az AT-PT fegyverzete egy, az orrba épített, forgatható, iker SSW-2-es sugárágyúból és egy fixen rögzített 60 mm-es torziós gránátvetőből állt.

A Köztársaság úgy tervezte, hogy a gyalogsági csapatok egy részét AT-PT-kel fogja felváltani. Ezzel jelentős összegeket takaríthattak volna meg, ugyanis egyetlen lépegető tűzerejét képviselő gépesített gyalogsági egység rendszerbe állításának költségéből több AT-PT hadrendben tartását is megoldhatták volna. Ám mindez csak terv maradt. Máig nem derült rá fény, hogy miért, de a lépegetők rendszerbe állítását az utolsó pillanatban lefújták. A Köztársasági kormány a legyártott néhány példányt nagy sietve a Katana flotta hajóira telepítette és amikor ezek eltűntek a semmibe, a lépegető lövegek is velük vesztek.